Kinyitott a virágboltos.

Üzlet elé kipakolt

száz virág üde színfoltot

hozva lágyan illatolt.

Út betonján, centis résből

pompázatos virág nőtt,

kutyatejek poros szélről

bámulják a királynőt.

Lilasága irigységre

készteti a gazokat;

lándzsás utifű, meténg se

barátkozva bólogat…

Szirma bársonyát fitymálja

egy csapatnyi százszorszép,

súgnak-búgnak: „Út virága

tán, afféle vándor nép?”

Tyúkhúr fölzeng:”Mondd, mifajta

szerzet vagy, mi a neved?

– Árvácska – szól a kis nyalka,

és szerényen ránevet.

- Még hogy árva…- perdül, kacsint

selyma libatop. – Pardon,

de látom a rokonaid,

ott strichelnek, a sarkon!