Kinyitott a virágboltos.
Üzlet elé kipakolt
száz virág üde színfoltot
hozva lágyan illatolt.
Út betonján, centis résből
pompázatos virág nőtt,
kutyatejek poros szélről
bámulják a királynőt.
Lilasága irigységre
készteti a gazokat;
lándzsás utifű, meténg se
barátkozva bólogat…
Szirma bársonyát fitymálja
egy csapatnyi százszorszép,
súgnak-búgnak: „Út virága
tán, afféle vándor nép?”
Tyúkhúr fölzeng:”Mondd, mifajta
szerzet vagy, mi a neved?
– Árvácska – szól a kis nyalka,
és szerényen ránevet.
- Még hogy árva…- perdül, kacsint
selyma libatop. – Pardon,
de látom a rokonaid,
ott strichelnek, a sarkon!
